Lüszi megérkezett hozzám, s akkor még nagyon pöttöm volt. Mutatok pár képet az első napokból: 
Kis osonó jegesmackó volt a lelkem. Nagyon félénk volt az elején. Lényegében az ideje nagy részét alvással töltötte, de nagyon jó gyerek volt. Gyorsan megtanulta hogyan kell viselkedni a lakásban. Már 3 nap után remekül használta a kutyapelenkát.
Fő alvóhelye az ágy alatt leledzett. Valami oknál fogva ott érezte magát biztonságban, de ahogy tellt az idő szép lassan leszokott róla. Meg hát aztán... valljuk be.. mostanra már be se fér. :)
Ezeken a képeken 6 hetes múlt a kicsike. Igen, korán megkaptam. De gond nem volt belőle sohasem. Sőt, sokkal gyorsabban alkalmazkodott így a lakásban éléshez. Igaz ilyen korán még sétálni nem vihettem, de ölben azért lejárogattunk levegőzni. Nagyon szerette, gyorsan rájött arra, hogy milyen jó is kinn a parkban. Ahogy nőtt, úgy volt egyre nehezebb a segge a cipelésnél, és egyre többet ficánkolt. Amint meglettek az oltásai már tudta mi merre van, s nagy hévvel vetette bele magát séta örömeibe.
Ezen a képen épp Shiro kertjében vagyunk, jól összekoszolta magát őnagysága. Látszik mennyire élvezte, hogy végre rohangálhat egy nagyot. A képen 8 hetes, ekkor még nem sétálhatott az utcán, csak kerbe lehetett levinni, így hát meglátogattuk Shirokát és felfedeztük a kertjét. A nap végére igazi kis koszfészek lett, és természetesen teljesen elfáradt. Este már nem volt gond az alvással. :) Shirot azóta is nagyon szereti, és mindig nagyon örül neki mikor meglátja.
Nem sokkal később kísérletnek vetettem alá. Kipróbáltam, hogy bírja hosszú távon az utazást. Elindultunk Fehérvárra a szüleimhez, távolsági busszal, s csak reméltem, hogy jól tűri majd. Rá kellett jönnöm remek kutyám van. Nagyon jól viselte. Játszani kellett ugyan vele, mint egy kisgyerekkel, de nem sírt, és semmi baj nem volt vele. :)
Jutalmúl megismerkedhetett Artúrral, a magyarvizslával.
Artúr nem szokott más kutyusokkal találkozni, így elég hevesen reagált Lüszire. Nagyon örült, és feltúrbózta magát. Nem bántotta ő a világért sem, csak nem tudta azt, hogy mennyivel erősebb nála. Az első nap felügyelet mellett tellt, és kontroll alatt Artúr miatt. Aztán a 3. napra már annyira jól elvoltak, hogy Artúr már kezdte megtanulni hogyan kell kutyául kutyával játszani, merthogy ő ezt nem tudta. Nagy hancúrozásoknak lettünk tanui a végére már. :)
A családom is nagyon örült a kicsinek. Nagyon várták már, hogy hazavigyem. Mindenki szívébe belopta magát a kisasszony. A nagymamámat még sosem láttam így ölelni kutyát, ahogy Lüszit ölelte akkor.. Számomra nagyon megható volt ezt látni. Azóta is mindig ez az első kérdés a telefonban: "Lüszi hogy van?" :)
Ezeken a képeken, mikor először mentünk haza, már 10 hetes volt. Azóta is mikor csak tehetem hazaviszem. Nagyon szeret ott lenni. Aztán csak nőtt-nőtt, mint a gomba, s a dokibácsi megengedte, hogy levigyem sétálni. Igaz az elején csak kettesben, más kutyák nélkül sétálhattunk, de így is nagyon boldoggá lett már téve ezzel.
Végre elkezdhettem tanítgatni őt kint is, nem csak a lakásban. Megtanultunk, ülni, feküdni, néha a pacsi is megy és persze póráz nélkül sétálunk már, ahol csak lehet. :)
13 hetes korára már elkezdett nyúlni a lábija, igazi kis nyakigláb formája lett. A fürdéssel is megbarátkozott, meg a hajszárítóval, így nem okozott már gondot a szőrápolás.
Shiroval elkezdtünk időközben kiállításra járni, s amint Lüszi is megnőtt annyira, hogy elkísérhesse, vele tartottunk. Az első kiállítás amire nézőként ment a Fehérvári CACIB volt. Nagyon izgalmas volt a számára a sok kutya, az elején izgatott volt, aztán szépen hozzászokott a nagy forgataghoz, s nyugodtan nézelődött a kozmetika asztalról. :)
Lüszi okításánál fontosnak tartom, hogy a lehető legtöbb dologgal megismertessem. Így igyekszem a lehető lehtőbb helyre magammal vinni. Így volt ez egyik vasárnapi napon júniusban, mikoris kimentünk megnézni az Eperfesztivált Tahitótfaluba. Nagy volt a meleg és sok volt az ember. A párom még tevegelt is, merthogy az is volt ott. A kutyusok is megszagolhatták, de nem igazán értették mi ez a nagy lábú valami. :)
Aztán egyszer csak Lüszi meglátta a pónilovakat és felcsillant a szeme. A nezeti vágta óta, ahol összepuszizott egy pacival, nagyon szereti a lovakat. Elkezdett nagyon húzni feléjük. A lovászok engedélyével csináltunk róla egy fotót, mikor beült a nyeregbe. Esküszöm még nem láttam kutyát aki ilyen peckesen ült volna a lovon. :)
A hétköznapok is izgalmasak nálunk. Van egy hatalmas rét a közelünkben. Oda szoktunk kijárni futkározni és bandázni más kutyákkal. Van egy nagyon jó barátunk. Mex, ő egy Staffordshir fiú kutyus, Lüszinél csak egy hónappal idősebb, szóval remek kispajtás.
Nagyon sokat játszanak együtt, és rengeteget bunyóznak. Öröm nézni őket. Ezen a képen már 16 hetes Lüszi. Szépen nődögél. :)
Hamarosan folytatom történetünket, rengeteg megemlíteni való van még, viszont most Lüszinek fürdés programja van, ma kiállításra megyünk, igaz szintén csak nézőként, de ettől még illik szépen megjelenni. :)
Kis osonó jegesmackó volt a lelkem. Nagyon félénk volt az elején. Lényegében az ideje nagy részét alvással töltötte, de nagyon jó gyerek volt. Gyorsan megtanulta hogyan kell viselkedni a lakásban. Már 3 nap után remekül használta a kutyapelenkát. Fő alvóhelye az ágy alatt leledzett. Valami oknál fogva ott érezte magát biztonságban, de ahogy tellt az idő szép lassan leszokott róla. Meg hát aztán... valljuk be.. mostanra már be se fér. :) Ezeken a képeken 6 hetes múlt a kicsike. Igen, korán megkaptam. De gond nem volt belőle sohasem. Sőt, sokkal gyorsabban alkalmazkodott így a lakásban éléshez. Igaz ilyen korán még sétálni nem vihettem, de ölben azért lejárogattunk levegőzni. Nagyon szerette, gyorsan rájött arra, hogy milyen jó is kinn a parkban. Ahogy nőtt, úgy volt egyre nehezebb a segge a cipelésnél, és egyre többet ficánkolt. Amint meglettek az oltásai már tudta mi merre van, s nagy hévvel vetette bele magát séta örömeibe.Ezen a képen épp Shiro kertjében vagyunk, jól összekoszolta magát őnagysága. Látszik mennyire élvezte, hogy végre rohangálhat egy nagyot. A képen 8 hetes, ekkor még nem sétálhatott az utcán, csak kerbe lehetett levinni, így hát meglátogattuk Shirokát és felfedeztük a kertjét. A nap végére igazi kis koszfészek lett, és természetesen teljesen elfáradt. Este már nem volt gond az alvással. :) Shirot azóta is nagyon szereti, és mindig nagyon örül neki mikor meglátja. Nem sokkal később kísérletnek vetettem alá. Kipróbáltam, hogy bírja hosszú távon az utazást. Elindultunk Fehérvárra a szüleimhez, távolsági busszal, s csak reméltem, hogy jól tűri majd. Rá kellett jönnöm remek kutyám van. Nagyon jól viselte. Játszani kellett ugyan vele, mint egy kisgyerekkel, de nem sírt, és semmi baj nem volt vele. :)Jutalmúl megismerkedhetett Artúrral, a magyarvizslával.
Artúr nem szokott más kutyusokkal találkozni, így elég hevesen reagált Lüszire. Nagyon örült, és feltúrbózta magát. Nem bántotta ő a világért sem, csak nem tudta azt, hogy mennyivel erősebb nála. Az első nap felügyelet mellett tellt, és kontroll alatt Artúr miatt. Aztán a 3. napra már annyira jól elvoltak, hogy Artúr már kezdte megtanulni hogyan kell kutyául kutyával játszani, merthogy ő ezt nem tudta. Nagy hancúrozásoknak lettünk tanui a végére már. :) A családom is nagyon örült a kicsinek. Nagyon várták már, hogy hazavigyem. Mindenki szívébe belopta magát a kisasszony. A nagymamámat még sosem láttam így ölelni kutyát, ahogy Lüszit ölelte akkor.. Számomra nagyon megható volt ezt látni. Azóta is mindig ez az első kérdés a telefonban: "Lüszi hogy van?" :) Ezeken a képeken, mikor először mentünk haza, már 10 hetes volt. Azóta is mikor csak tehetem hazaviszem. Nagyon szeret ott lenni. Aztán csak nőtt-nőtt, mint a gomba, s a dokibácsi megengedte, hogy levigyem sétálni. Igaz az elején csak kettesben, más kutyák nélkül sétálhattunk, de így is nagyon boldoggá lett már téve ezzel.Végre elkezdhettem tanítgatni őt kint is, nem csak a lakásban. Megtanultunk, ülni, feküdni, néha a pacsi is megy és persze póráz nélkül sétálunk már, ahol csak lehet. :)13 hetes korára már elkezdett nyúlni a lábija, igazi kis nyakigláb formája lett. A fürdéssel is megbarátkozott, meg a hajszárítóval, így nem okozott már gondot a szőrápolás.
Shiroval elkezdtünk időközben kiállításra járni, s amint Lüszi is megnőtt annyira, hogy elkísérhesse, vele tartottunk. Az első kiállítás amire nézőként ment a Fehérvári CACIB volt. Nagyon izgalmas volt a számára a sok kutya, az elején izgatott volt, aztán szépen hozzászokott a nagy forgataghoz, s nyugodtan nézelődött a kozmetika asztalról. :) Lüszi okításánál fontosnak tartom, hogy a lehető legtöbb dologgal megismertessem. Így igyekszem a lehető lehtőbb helyre magammal vinni. Így volt ez egyik vasárnapi napon júniusban, mikoris kimentünk megnézni az Eperfesztivált Tahitótfaluba. Nagy volt a meleg és sok volt az ember. A párom még tevegelt is, merthogy az is volt ott. A kutyusok is megszagolhatták, de nem igazán értették mi ez a nagy lábú valami. :)Aztán egyszer csak Lüszi meglátta a pónilovakat és felcsillant a szeme. A nezeti vágta óta, ahol összepuszizott egy pacival, nagyon szereti a lovakat. Elkezdett nagyon húzni feléjük. A lovászok engedélyével csináltunk róla egy fotót, mikor beült a nyeregbe. Esküszöm még nem láttam kutyát aki ilyen peckesen ült volna a lovon. :)
A hétköznapok is izgalmasak nálunk. Van egy hatalmas rét a közelünkben. Oda szoktunk kijárni futkározni és bandázni más kutyákkal. Van egy nagyon jó barátunk. Mex, ő egy Staffordshir fiú kutyus, Lüszinél csak egy hónappal idősebb, szóval remek kispajtás. Nagyon sokat játszanak együtt, és rengeteget bunyóznak. Öröm nézni őket. Ezen a képen már 16 hetes Lüszi. Szépen nődögél. :)Hamarosan folytatom történetünket, rengeteg megemlíteni való van még, viszont most Lüszinek fürdés programja van, ma kiállításra megyünk, igaz szintén csak nézőként, de ettől még illik szépen megjelenni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése