Hó Show - Örökbefogadás a Szánhúzókért Alapítvány

2010.11.13-án a Hó Show-n részt vettünk egy kis alapítványi munkában Lüszivel. Ötletem nyomán aznapra előre hoztuk kicsit az ünnepeket. :-)

Mi illene jobban egy hó show-hoz és a szánhúzó kutyákhoz, mint a Mikulás?! Térültem-fordultam és beszereztem pár elengedhetetlen kelléket az összképért. Gáborunk kapott egy csini Mikulás rucit, amit volt kedves viselni is. Nagyon méltányoltam az elhivatottságát a szent cél érdekében. :-)

A kutyók se maradtak ki a szórásból. A Mikulás nem maradhat el rénszarvasok nélkül és szán nélkül! Csengettyűs szarvacskák a kutyákra és feldíszített edző kocsi volt a repertoár része.

Persze a teljesség kedvéért Krampusz csajok is jutottak a díszes társaságban. Így vonzottuk mi kicsiket és nagyokat sátrunkhoz a nap folyamán. Népszerűségünk növelése érdekében új "titkos fegyvereinket" is bevetettük Niki és Péter képében, akik a nap folyamán a fotókért voltak felelősek. A blogban található képek mindegyike az ő kezük munkáját dícséri, sőt... fantasztikus szánhúzókutyás karácsonyi képeslapokat gyártottak az adományozók részére a helyszínen!
Míg ők fotóztak, mi is keményen dolgoztunk és gyűjtögettünk. A kutyáknak pedig biztosítottuk a lehetőséget egy jó kis mozgásra a nap folyamán. Ugyanis a Mikulás szánja kipróbálható volt!

Pompás látvány volt és nagyon jó szórakozás! Ryni barátunk itt a képen pl kimondottan zabálni való a szarvacskáival. :-)

Míg én próbáltam a fotózást adminisztrálni, s közben reklámozni, addig Lüszi jobban pörgött, mint valaha. Nagyon bezsongott a sok simitől és mozgástól!

Folyamatosan leste mikor mit kell csinálni, nehogy lemaradjon bármiről is. :-)

S mindeközben rengeteg simogatást és dícséretet kapott, ami csak mégjobban növelte a kisasszony egóját.. :-)

A nap végére már mindenki nagyon fáradt volt. Ilyenkor a hülyeségért nem kell a szomszédba menni. Gondoltam megmutatom, hogy Lüszi néha milyen gyöngyörgethető tud lenni... :o)

Igen tudom.. Nem egy ölkutya, de meg kell zabálni azt az önelégült fejét, amit akkor vág, mikor cipelem a fenekét. Akár egy kisgyerek.. Ez van. Imádom. :-)

Őszelés

Mások telelni, meg nyaralni járnak. Mi őszelni voltunk idén. :-)

Sajnos Lüszi nem tarthatott velem, így kerestünk neki is megfelelő helyet ez időre. Tökéletesebb dadát nem is kívánhattam volna! Lüszi péntek délután landolt a Nagymama kertjében, s egészen vasárnap délutánig élvezhették egymás társaságát.

Na el lehet képzelni, hogy mennyire aggódtam. Most először aludt nélkülem. Napjában 3x minimum felhívtam a Nagyim, hogy mi van velük. Esti alvásuk története: "Feküdtem az ágyban. Hát képzeld el kislányom ez olyan okos egy kutya! Mikor csak résnyire nyitottam a szemem, akkor a szekrény mellől csak nézett. Mikor fel is emeltem picit a fejem, azonnal odajött az ágy mellé, és ott feküdt le. Hogy ez a kutya mennyi puszit osztogatott a kezemre..!" :-)

Az elmondások alapján szinte egész nap az udvaron voltak. Délben pedig mindig járt neki is egy kis finomság (főtt rizs, husi levessel -> imádja a kutya). Esténként meg együtt tévéztek.

Mikor hazaértünk, s Lüszit megláttam az udvarban már tudtam, hogy ő is legalább annyira élvezte a hétvégét, mint én. Mosolyában minden klassz élmény benne volt. A Mamámat eddig is nagyon szerette, de azt hiszem ezek után külön helyet kapott a szívében.

Távozáskor Lüszi kapott egy hatalmas cuppanós puszit a fejére, s a Mama csak ennyit fűzött hozzá magyarázatként: "Amennyi puszit kaptam egész hétvégén tőle.. Megérdemel ő is egy nagyot búcsúzásként!"