Nem pazarlom a szavakat, beszéljen a videó helyettünk! :)

Egyetlen kép részletet emelnék ki belőle. Ez nagyon jól megmutatja mennyit fejlődtünk az elmúlt 5 hónap alatt. :)

Fehér, mint a patyolat

Adós vagyok a hétvégi képekkel. Restellem, de csak most jutottam oda, hogy feltegyem őket.
Vasárnap kisütött a nap, s úgy gondoltuk megtiszteljük az időjárást egy szép tiszta bundával. Igen-igen, Lüszi fürdőt vett. Meg kell mondanom megdöbbentett mennyit változott a szőre minősége. Szinte már baba mód puha és vattásan tömör. Úgy csillogott a napfényben, hogy csak na! :)

Kezdi végre összeszedni magát a leányka. Egész pofás a ruházata, ahhoz képest, hogy lakásban van. A körülményeket tekintve meg vagyok vele elégedve.

Ráadásul nagyon jó kedvében volt aznap. Még a fotózáshoz is volt kedve. Ez is azt mutatja, hogy a kisasszony is élvezte a napfényt. :)

A hógolyózás nem maradhatott el most sem. Nagy bohóc, nem tagadhatja le. :)

Persze a hógolyót nem mindig sikerül elkapni. S továbbra se adja fel a kísérletet, hogy búvár kutya legyen. :)

Persze kesztyűm hamar átázik, így kénytelenek vagyunk más szórakozás után nézni. Ekkor jön szóba a galamb vadászat. Persze nem is nevezhetnénk vadászatnak igazából, inkább csak üldözésnek. :)

Mindenkit megnyugtatok, nem rohan ki utánuk az útra. Lüszi nagyon jól tudja, hogy a járda a határvonal, s arról nem léphet le.

Épp ezért tudok vele póráz nélkül sétálni az utcán. Ügyes kutya nagyon. Csak egy dologról kéne még leszoktatni... Mikor ránéznek, vagy dícsérik, akkor azonnal bakkecskévé változik és felugrál. Persze én tudom, hogy csak puszit akar adni, de ezt nem mindenki tolerálja.

Jelentem a hibás viselkedés kijavítása folyamatban. Remélem sikerül nyugalomra tanítanom a kis pupákot. :)

Séta a szigeten

Ma szabadnapos voltam, így arra gondoltam, hogy menjünk ki egy nagy sétára a Margitszigetre. Magunkkal hívtuk Mex barátunkat is, hogy ne legyen olyan magányos a sétánk. Meg kell mondanom megható volt nézni, ahogy a két jóbarát élvezi a nagy havat és a szinte majdnem üres szigetet. :)
Annyira gyorsan szaladgáltak és ugra-bugráltak, hogy fotózni képtelenség volt őket.. Kénytelen voltam hát leültetni a jónépet 1-1 kockányi kép erejéig. Íme Mex a mi kis játszópajtásunk:

Elmentünk megnézni a romokat, havasan is szép látvány. Lüszit kísérlet képpen feltettem egy velem egymagas fal tetejére, hogy megnézzem mennyire tériszonyos. Kiderült, hogy semennyire. :))

Fogta magát, mint egy fennséges kisasszony kifeküdt a szélére és méltóságteljesen lebámult ránk a mélységbe.. :))

Igazi nő az istenadta... :)) Mire hazaértünk kimerült a társaság a futkározásban. Nem kellett altató. Megyünk legközelebb is, most már egyre tovább van világos!