2010. december 23., csütörtök

Szomorú történet

Sajnos nem csak jó élmények érnek minket. Néha rossz dolgokkal is "találkozunk". Egy sajnálatos baleset végett Lüsszentyűre jó pár hét lábadozás vár. Mindenkit megnyugtatok, hogy a kép nem sokkal a baleset után készült (2010.12.19.). Azért ilyen kis bágyadt. Kicsi szivem minden kényelmet és ápolást megkap, amit csak tudok neki nyújtani. Ezzel is segítjük a gyógyulást!
Mostanra már vidáman rohangál bekötözött lábbal. Nem gondoltam volna, hogy három lábon is képes macskát kergetni, de ő megmutatta. Számomra még most is hihetetlen mennyi türelem és önfegyelem van benne... A fájdalmat nem jelzi semmilyen módon! Erős lány, büszke vagyok rá.
Most itthon vagyunk szüleimnél. Itt lehet a legjobban gyógyulni, ezt én is tudom. Artúr kutya olyan finoman bánik vele az első perctől... Ezzel nagyon meglepett minket, hiszen egyébként hiperaktív egy eb.
Lassan itt a karácsony, már készülődünk rá. Lüszi még nem is sejti, de neki is lesz valami a fa alatt. ;-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése