Hóban gazdag hétvége!

Tyűűű... van mit mesélnem a hétvégéről!
Szombat reggel arra ébredtünk, hogy 15cm-s hó van!! Na rohantunk is kifele, hogy közösen örüljünk ennek! :)
Lüszi megmutatta, hogy olyan boldog ettől amilyen magasra tud mászni. :))

Persze jó gazda lévén megdorgáltam az ebet, s elmagyaráztam neki, hogy a padon ülni kell... :))

Nézett is rám nagy boci szemekkel... Ezeknek ki tud ellen állni?!

Szombat délutánra megvolt már a program, amire sajnos Lüszi nem tudott eljönni. Szánhúzós klubvacsi volt. Ennek a monori Nyerges Hotel adott helyet. Meg kell mondjam.. pazar volt!

Nem semmi látvány így az épület havasan. Ámultunk kívül is, meg aztán belül is.

A vacsi folyamán mi nem kaptunk serleget ugyan, de remekül éreztem magam. Ezúton is gratula a klub győzteseinek!

Este 7 körül estem haza az esemény után.. s gondoltam kompenzálom az itthon hagyást és elviszem sétálni. A séta 2 órásra sikeredett! Az eredmény az lett, hogy Lüsziről tömegével lógtak a hólabdacsok mire hazaértünk. :))

Másnap reggel hulla fáradtan kimásztunk az ágyból.. vagyis én.. a kisasszony már intenzíven ébresztgetett. Kinéztem az ablakon és leesett az állam! 40cm hónál tartottunk!!

Na akkor uccu neki... menjünk és élvezzük ki! Szép vasárnap reggel. :)

Sajnos a parkokban már sok helyen lejárták az örömködő kutyusok, de azért kitartóan kerestük a friss havat. :)

És hát találtunk is eldugott helyet. :)

Lüszinek rögtön vigyor szaladt a képére! :))

Játék nélkül mit sem ér az élet..! Hócsatába fogtunk a leánykával! :)) Érdekes vetődései vannak néha, ha hógolyó elkapásról van szó.. :D

Persze pihenés képpen jutott nekünk szaglászás is.

De gyorsan visszatértünk a játékhoz. Lüszi csak úgy pattogott... Vetődött balra..

Majd jobbra.. és eközben azon gondolkoztam mi lehetett előző életében?? Róka? Díjugrató ló? Avagy kapus a fociban? :))

Ha abba mertem hagyni a dobálást... akkor azonnal jelezte Őtellhetetlensége. :)

Bújócskáztunk is.. de persze Én a piros kabátban nehezebben bújtam el, mint ő a bokorban. :))

Imádom ezt a kis mocskot, mikor így felém szalad..

Épp, hogy hazaértünk pihenni.. Csörgött a telefon.. Szánkózni hívtak minket a Normafához! Meg is beszéltük, hogy ebéd után szívesen részt veszünk eme remek programban!

Kb fél méteres hó várt minket a hegyen!!! Lüszi elmondhatatlanul élvezte!

Mivel soha nem látott még ekkora havat, így gondolta gyorsan közel kerül hozzá, s belemártotta a fejét a jóba. :D

Ekkora hóban sétálni is elég volt... nemhogy futni!

A hógolyó az itt is megvolt.. persze a vetődés ekkora hóban már körülményesebb! :)

Annyira tetszett neki ez a nagy mennyiség.. hogy megpróbálkozott a beleolvadni a környezetbe. Több-kevesebb sikerrel. :)

Majd a játékot megunva.. csak futkározott örömében. :)

Persze néha meg is állt egy szusszanásra.. Ekkor már jól látszódtak a hólabdacs képződmények a lábán. :))

A nap végére megpróbálkoztunk az ősi tudás előhozásával. :))

Lüszire kötöttem a szankót, majd ráültettük a társaság legkönnyebb tagját, s azt mondtam HÚZZAD! :))

Ez a gyönyörűség pedig húzta biza!! Nem is akárhogy! Tartotta a gyors séta tempót, s gondoltam megnézzük mit bír kezdésnek rövidtávon.. A járdán futásnak indultam, s kiabáltam "utat kérünk!! vigyáázat!!" Majd elrobogtam mindenki mellett, mögöttem a kutya a szánt húzva.. tepert ahogy csak bírt, és nagyon büszén néztem mennyire jól bírja! A szán utasa alig bírt megmaradni a járművön ugyan, de mikor leszállt nagyon vigyorgott velünk együtt. :)

Hát ez volt a mi kis hétvégénk.. így tömören.. Mi nagyon élveztük! Reméljük a következő hétvégéig kibírja a hó és ismételhetünk!!!

Hétvége otthon napsütésben

Ismét itthon a szülőknél. Hazajöttünk egy kis szülinapozásra. Lüszi nagyon boldog volt, hogy ismét láthatja kis barátját Artúrt. :)

A széles mosoly ott volt végig az arcán, mint pl ezen a képen is. :)

Kisütött a nap szombaton, s öröm volt fotózni a két bohóc ebet. Futkároztak jókedvűen, ők is élvezték egymást és a szép időt. :)

Ment végig az ugra-bugra. Hihetetlen miket nem tudtak művelni egymással. :)

A fogócskázás volt a kedvenc időtöltésük. Persze Artúrt nem lehet legyőzni, ha futásról van szó, de azért néha hagyta magát a játék kedvéért. :)

Itt már kicsit koszos Lüszke, de rég szerettem volna egy közös képet róluk. Viszont ahhoz, hogy nyugton maradjanak először hagyni kellett a játékot. :)

Természetesen estére már senkinek nem kellett az altató... :)

Kutyajó hétvégénk volt! :)

Séta a párafelhőben

A tegnapi sétánk nagyon érdekesre sikeredett. Elállt végre az eső délutánra, s kimerészkedtünk a szabadba. Mivel nagyon világos és nyugodt volt a környék, így kicsit nagyobb kört tettünk a szokásosnál. Gondoltam mennyünk le a Duna partra, nézzük meg, mert már rég láttuk. Sötétben ugyanis nem egy lányoknak való környezet, fényes nappal viszont jó kis sétáló hely.

Nem semmi mekkora párafelhő volt a víz felett. Komolyan szauna jellegű érzés volt benne sétálni. Mikor odaértünk akkor érkezett meg egy sétáló hajó. Leültünk nézelődni a rakparton, mivel kellemes zenét hozott a víz a hajóról. Csak ámultunk a mítikus tájra, nagyon szép volt.

Kb 5 percet tölthettünk ott, de a párafelhő egyre csak sűrűsödött körülöttünk.

Ami a víz állását illeti.. még sose láttam ilyen alacsonyan a Dunát.. A rakpart aljára le tudtunk meni, és a sziklák, a murva kb 2-3 méter szélesen kilátszott a vízből..

Természetesen Lüszi remekül érezte magát.. Gondolta megmártózik kicsit a vízben, mert olyan jó idő van... Én meg a parton téptem az ősz hajszálaimat kifele, s közben toporzékolva kiabáltam neki, hogy "Te teljesen megőrültél??? Hideg a víz, gyere ki de tüstént, mert nagyon megfázol!! Gyere ki, mert elgatyázlak te dinka!!" Persze Lüszi mindebből semmit nem értett. Talán csak annyit, hogy a Mami valamiért írtó pipa lett, talán nem kéne jobban megmártózni. :)Séta után egy alapos alsó váz mosás vette kezdetét, majd egy alapos szárítás. Megfázásnak jele nincs. Ilyen marhaságra is csak az én kutyám képes... :)

Új év és hó

Túl vagyunk a Szilveszteren. Azt hittem félni fog. Kiderült, hogy nagyon bátor csajom van. :)

Egyáltalán nem félt, sőt érdeklődve figyelte a durrogásokat. Az éjfélt sikeresen átaludtuk, mivel nekem másnap korán kezdődött a munka. Annak azért nagyon örülünk, hogy esett a hó, egész kellemes mennyiségben az eddigiekhez képest. :)

Újév alkalmából úgy gondoltam tisztuljunk meg Lüszivel együtt, így fogtam és bevágtam a kádba. Mire megszáradt a bundája már sötét volt kint, de gyorsan megörökítettem a szépséget:

Valami oknál fogva most kicsit szégyenlősebb volt az átlagosnál. :)
Természetesen az idei év se tellhet el a barátok nélkül. Mex és Betyár velünk van jóban-rosszban. :)
Boldog játékok és csintalan futkározás nem maradhat el, ha találkoznak. Vajon amikor felnőnek is így játszanak majd?!

A havat nem csak ők élvezik olyan nagyon, Én is! :) Hókutyát akartam építeni, de rá kellett jönnöm, hogy az nagyon nehéz, így megmaradtam a klasszikus elemeknél úgy, mint hóember. Hóangyalt is csináltam, de Lüszi érzéketlenül összetaposta azon örömében, hogy Én a hóban fetrengek. :))

A hideg és fagy ellenére is nagyon szeretek kint lenni a szabadban. Ebben a jó kis eszkimó felszerelésem segít nekem. :)

Most esik az eső és a hó olvad, de alig várjuk már mindketten, hogy újra hulljon az a pelyhes fehér hó. :)

Kimerítő Ünnepek

Újra itthon. Nagyon jó kis ünnepünk volt. Nekünk ez egy igazi nyaralás volt. Jókat ettünk mindketten, és Lüszi rengeteget játszott Artúrral. Nagyon boldog volt. Ez a képen látható mosolyán is látszik :)

Sétálni is elmentünk, de főként akkor mikor még volt hó. Sajnos az esőknek köszönhetően a hó gyorsan elolvadt, s megjelentek a kullancsok... A séták a természet helyett az utcára korlátozódtak. Ami egyikünknek se lett kedvence a kerítés mellett üvöltő kutyák miatt.

A kis drága annyira kimerült az ünnepek alatt, hogy hazafele kidőlt szó szerint. :)

Ilyen képpel húzta a lóbőrt nekem dőlve... képtelenség nem gyönyörködni benne. :)
Holnap este Szilveszter... A terv az, hogy átalusszuk közösen, mivel nekem munkával teljes ez az ünnep. Bulizzon az, akinek kedve van. Részemről a karácsonyt részesítem nagyobb előnyben. :)

Lüszi Első Karácsonya

Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk Mindenkinek!

Elérkezett az első közös karácsonyunk ideje. Nagy izgatottsággal vágtunk bele. Lüszi rettentő módon élvezi, hogy mindenki itthon van és sürög-forog. Igazán boldog, aminek nagyon örülök. Első kép, illetve a záró kép egy-egy képeslap tőlünk Mindenkinek. Ezúton is köszönjük a csodás segítséget Brigimercinek! :)

Mindig tudtam, hogy szép lányom van.. De hogy ilyen jól mutat a fa alatt?! :) Idén a Jézuska hozott sok szép ajándékot. Lüszi kapott egy huzavonós kötél csomót, illetve egy sípoló labdát. Mindegyiknek nagyon örült, a szeme is csak úgy csillogott tőlük.. :) Továbbá szupi hajszárítót kaptunk közösen, ami mindegyőnknek remekül jön majd a jövőben! No, de ne feledkezzünk meg egyik kedves ajándékunkról, melyet Én kaptam okításul. Jan Fennell - A kutya legjobb barátja című könyvet. :)

Ünnepek közt pihenünk, olvasunk, játszunk, alszunk. Minden jót csinálunk, amivel kényeztethetjük magunkat. Bár a hó elolvadt, de epekedve várjuk az újabb fehérséget, hátha még idén eljön.

Ezúton kívánunk mindenkinek békés ünnepeket, s sok finom süteményt és mindenféle jó ételt az asztalra, sok-sok szeretetet.

Hull a hó és hózik...!

Ahogy ígértem.. eljött az ideje némi téli fotózkodásnak. :)

Lüszi immáron a 9. hónapját tapossa, s köszöni szépen remekül van.

Ma reggel sétára indultunk, s meglepődve tapasztaltuk mekkora hó hullott le az éjszaka! Nagyon örültünk neki. Lüszi eddig a kisebb hóról nem nagyon vett tudomást, de most már ő is bakkecske mód ugrál a hóban és ficánkol. :)

Van, hogy az egész fejét beletúrja örömében. Bezzeg ha a labda lesz havas azt nem venné a szájába, akkor finnyásan kiköpi és körbe ugrálja, hátha attól más lesz. :))
Íme egy bakkecskés mozdulat. Fenék fenn, fej lenn, és hopp! :)

Ennek a képnek a láttán a következő felirat jutott az eszembe: "Együnk havat, avagy hogy legyünk hóképűek?!" :)

Szaladgálás mindenek felett, szökellve, huncutkodva. Öröm nézni!

Kedvenc havas játéka mikor rugdalom neki a havat, ő meg rávetül, mint valami vadász kutya. A kép láttán mondhatnánk "Anyu rúgd már magasabbra a havat, naaa légyszii!" :)

És anyu rúgja, szép magasra, s azt a boldogságot... :) A kép talán egy kicsit visszaadja.

De egy séta se az igazi, ha nincs kispajtás, akivel lehet játszani! Nem is kellett sokat várni a felmentő seregre, megérkezett Betyár képében. Ez a kis kölyök drótszőrű vizsla remek játszópajtása. A jóízű bunyókban mindig partner. :)

"Megfoglak, megállj!"

"Elkaplak pimasz!"

"Ugrááás! Hopp!"

"Höhö..! Megfogtalak, és most jól megcsikizlek!"

"Most én jövök.. Elkaplak!"

"Megvagy! Na és te, hogy bírod a csikizést?"

Ezekkel a képekkel gazdagodtunk a ma reggeli séta folyamán. Hamarosan megyünk haza, ahol is Artúr vizsla várja, hogy kedvenc kisbarátja ismét meglátogassa.