Ahogy ígértem.. eljött az ideje némi téli fotózkodásnak. :)
Lüszi immáron a 9. hónapját tapossa, s köszöni szépen remekül van.
Ma reggel sétára indultunk, s meglepődve tapasztaltuk mekkora hó hullott le az éjszaka! Nagyon örültünk neki. Lüszi eddig a kisebb hóról nem nagyon vett tudomást, de most már ő is bakkecske mód ugrál a hóban és ficánkol. :)
Van, hogy az egész fejét beletúrja örömében. Bezzeg ha a labda lesz havas azt nem venné a szájába, akkor finnyásan kiköpi és körbe ugrálja, hátha attól más lesz. :))
Íme egy bakkecskés mozdulat. Fenék fenn, fej lenn, és hopp! :)
Ennek a képnek a láttán a következő felirat jutott az eszembe: "Együnk havat, avagy hogy legyünk hóképűek?!" :)
Szaladgálás mindenek felett, szökellve, huncutkodva. Öröm nézni!
Kedvenc havas játéka mikor rugdalom neki a havat, ő meg rávetül, mint valami vadász kutya. A kép láttán mondhatnánk "Anyu rúgd már magasabbra a havat, naaa légyszii!" :)
És anyu rúgja, szép magasra, s azt a boldogságot... :) A kép talán egy kicsit visszaadja.
De egy séta se az igazi, ha nincs kispajtás, akivel lehet játszani! Nem is kellett sokat várni a felmentő seregre, megérkezett Betyár képében. Ez a kis kölyök drótszőrű vizsla remek játszópajtása. A jóízű bunyókban mindig partner. :)
"Megfoglak, megállj!"
"Elkaplak pimasz!"
"Ugrááás! Hopp!"
"Höhö..! Megfogtalak, és most jól megcsikizlek!"
"Most én jövök.. Elkaplak!"
"Megvagy! Na és te, hogy bírod a csikizést?"
Ezekkel a képekkel gazdagodtunk a ma reggeli séta folyamán. Hamarosan megyünk haza, ahol is Artúr vizsla várja, hogy kedvenc kisbarátja ismét meglátogassa. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése