Ma szabadnapos voltam, így arra gondoltam, hogy menjünk ki egy nagy sétára a Margitszigetre. Magunkkal hívtuk Mex barátunkat is, hogy ne legyen olyan magányos a sétánk. Meg kell mondanom megható volt nézni, ahogy a két jóbarát élvezi a nagy havat és a szinte majdnem üres szigetet. :)

Annyira gyorsan szaladgáltak és ugra-bugráltak, hogy fotózni képtelenség volt őket.. Kénytelen voltam hát leültetni a jónépet 1-1 kockányi kép erejéig. Íme Mex a mi kis játszópajtásunk:

Elmentünk megnézni a romokat, havasan is szép látvány. Lüszit kísérlet képpen feltettem egy velem egymagas fal tetejére, hogy megnézzem mennyire tériszonyos. Kiderült, hogy semennyire. :))

Fogta magát, mint egy fennséges kisasszony kifeküdt a szélére és méltóságteljesen lebámult ránk a mélységbe.. :))

Igazi nő az istenadta... :)) Mire hazaértünk kimerült a társaság a futkározásban. Nem kellett altató. Megyünk legközelebb is, most már egyre tovább van világos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése