Sétálni mentünk vasárnap késő délután, mikor már a nap nem sütött olyan erősen. Az idő egész kellemesre sikeredett a lágy szellővel és az enyhébb napsütéssel.
A gyerekek bandáztak és fel alá rohangáltak örömükben. Láttunk rókát is, aki jól megnézett minket az ösvényen. Szerencsére ezt az ebek nem vették észre. :)
Lüszi lefutotta a fél maratont szerintem örömében. Nagyon tetszett neki ez a hely.
Bilbó a bozótharcos. Folyton a legsűrűbb, legeldugottabb helyekre vágyott. Az úton menni neki nem buli, a bozótban annál inkább!
Pedig az út se volt kutya. Mindenhol sűrű aljnövényzet vett minket körül.
A lányom szemlátomást élvezte a sétát. Teli vigyorral rohangált a végéig.
Több helyen is megálltunk pihenni és nézelődni. Igazán szép volt a kilátás!
A kellemes szellő, a napsütés, a környezet, és az a friss levegő.... Hmmm...
El tudtam volna aludni. Olyan jó volt. Lüszi meg csak sasolt és fülelt, nagyon felélénkítette a környezet.
Azért puszira futotta anyájának a nagy figyelés közepette. :)
Profilkép Bilbóról, a kilátással a háta mögött.
Lüsziről is egy pofi kép :)
A kép címe lehetne, hogy "Ugye szeretsz?!" :)
Ennek meg, hogy "Biztoooos???" :)
És íme a búzamező hercegnője:
Sok kedves kis barátunk velünk tartott ezen a napon, aminek nagyon örültünk! Szép látvány együtt ennyi szami, remélem erre egyre sűrűbben lesz azért példa. Lüszi láthatólag nagyon értékelt 1-2 viszontlátott barátot a tömegből. :-)
Az ide látogatók nem szűkölködtek a hely adta látnivalókban sem. Nem hiába a Medveotthon elnevezést kapta a hely, mivelhogy sok-sok barna mackó tengeti itt mindennapjait. Ha már ott voltunk, akkor körbesétáltuk a kifutókat mi is.
